Egy kutya emlékei [antikvár]

1. Bemutatkozás Kutya vagyok. Hároméves fekete tacskó. De nem olyan, mint a többiek, akiknek sárga mellényük és ugyanolyan színű papucsuk van: én koromfekete vagyok. A körmömtől a fejem búbjáig koromfekete. A környék gyerekei kályhacsőnek csúfolnak, de ha kettőt vakkantok, s egyszer rájuk nézek, abbahagyják a csúfolódást, és kórusban kiáltják a nevemet: Cini! Cini! A bemutatkozásnál szándékosan hagytam a végére a nevemet. Mert én vagyok az egyetlen Cini a világon. Senki más élőlényt, se macskát, se lovat, se embert nem hívnak így, kutyát sem, csak engem. Ha erre büszke lehetek, az a gazdám leleményességének köszönhető. Mikor két hónapos koromban asszonyom megmutatott neki, kérdezve, hogy: