Egyszer lesz, hol nem lesz... [antikvár]

Volt könyvtári példány pecsétekkel, címkékkel ellátva.
Szörnyű járvány pusztít a Földön; nyomában egész kontinensek pusztulnak ki, ezért a hibernált embereket a Holdra menekítik. száz év elteltével azután egy így konzervált orosz lányt és egy amerikai férfit visszahoznak a Földre, ahol sikerül őket újraéleszteni. Nehéz azonban belecsöppenni egy száz év utáni - teljesen megváltozott világba. Orvosok és más tudományok bölcsei oktatják nevelik az "újszülötteket", hogy az emberek közé kerülve úgy tudjanak élni, mint mások. A leánynak sikerül beilleszkednie a társadalomba,a férfi azonban sok gondot okoz, mert ő visszahúzza a múltja. A Nagy Járvány sok konvenciót elvetett, és a fennmaradás érdekében sok mindenre ráébresztette az embereket. Egy elképzelt fantasztikus világot jár be az olvasó a regény szereplőivel. "Peter is sokáig hallgatott, mint aki nem tudja egyszerre megemészteni a hallottakat. - Dehát akkor most az egész világon.. .az egész világ egy nagy ország.. egyetlen nagy ország az egész földkerekség? - buggyant ki a fiúból a csodálkozással vegyes lelkesedés. Ilyen extázisban még nem volt ébredése óta. A doktor meg is kapta a jelzést, hogy nyugtassa a beteget, igyekezzék más témát felvetni. Úgy látszik, túl korán jutottak el ehhez a kérdéshez, az idegrendszer még nem alkalmazkodott kellően a nagyobb megrázkódtatások elviseléséhez. - A mi világunk érdekes, színes és tartalmas. Megismerni igazán csak akkor fogják, ha a többi emberrel együtt élnek, együtt gondolkodnak; osztoznak a mindennapok örömeiben és gondjaiban. fejlődésében figyelhetik az életünket, hiszen megállás nincs. Az orvos szavai nyugtaótan hatottak. Peter most már csak azt kérdezte, hogy mikor élhetik ők is az egészséges, egyenrangú emberek életét, mikor kerülnek ki végre ebből az igazán minden elképzelhető kényelemmel berendezett, mégis elzárt világból. - Mindennek eljön a maga ideje. Az életre azonban előbb alaposan föl kell készülniök. Nemcsak az izomzatuknak kell megerősödnie, hanem az idegeiknek, az idegrendszerüknek is. Saját érdekük, hogy innen csak akkor kerüljenek ki, amikor már úgy tudnak élni az emberek között, mintha e világban születtek volna. Mert - már most megmondom - az embereknek nem szabad megtudniok, hogy kicsodák önök, és honnan kerültek ide. Az emberek keresik a szenzációt. Nem lenne többé nyugtuk sehol e Földön, ha megtudnák az igazat, ezért alaposan föl kell készítenünk önöket az életre. De van idő, hiszen önök még olyan fiatalok. Türelem tehát... - Igen, türelem... - ismételte el Peter megadóan, mert maga is úgy érezte, hogy még sok mindent meg kell tanulnia."