Éjfél vitéz [antikvár]

Előszó A köii)V, amelyei rnosl kezében tart a Tiszteli Olvasó, N'éleiiiényem szerint egészen egyedi, ere-delien megkapó gyöngyszeme a magyar irodalomnak. Lapjait forgatva óhatatlanul megjelennek elóTlünk egy elsüllyedt világ, egy letűnt kor emlékei csakúgy, mint az az állandóság, amely az enibeii természet erényeit és g^'arlóságait egyaránt átfogja. De megjelenik benne egy kis puli iiűsége, megható ragaszkodása, ennek az ősi magyar háziállatnak minden erénye csakúgy, mint a régmiUtba enyésző pusztai élet, a kunsági életfonna és a karcagi emberek kor- és jellemrajza. Ha nyáil rekkenő hőségben, a város határanak l)ármely részén, de különösen Tíbucon megfordulunk és érezzük a forró levegő libralását, elénk tárul a napszítta táj. Hallani a tücskök ciripelését, a soha meg nem álló szél szelíd cirógatását, az akácíak ágainak és leveleinek suhogását, idézzük íel magunkban Karancs juhász és kiskut)^ja, Ejfel Vitéz történetét! Melegség fogja megtölteni szí\ainket és meghatódottság e táj, és valamikori valós és legendássá vált lakói irant. Kellemes olvasást kívánva