Éld át a pillanatot! [antikvár]

Bármennyire is nehéznek ígérkezik ez a nap, egy könyvesboltba mindig élmény belépni, különösen úgy, hogy a kinti fogvacogtató hideget idebent nyárias meleg váltja fel. Rögtön le is kapom a kissé foltos kesztyűmet, és ropogtatom kicsit az ujjaimat, hogy visszatérjen beléjük az élet. Mélyet szippantok, és elönt a boldogság, mert a könyvek illata még a legborúsabb napokat is jobbá teszi. Ekkor érzem meg a biztonsági őr vizslató tekintetét. Szinte keresztüldöfi a hátamat, lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Kiver a frász tőle, aprónak, jelentéktelennek érzem magam, mint minden alkalommal, amikor meglátom az ősz szakállal keretezett képét. A férfi biccent, de a szeméből süt a lenézés, amitől mintha meghalna bennem valami. Lehajtott fejjel elindulok a könyvek felé, és csak akkor nyugszom meg egy kicsit, amikor eltűnik a hátamat égető pillantás. - Panka, végre, megjöttél! - szólít meg a kollégám, Hanna.