Elena - A Tölgyfa-birtok titka [antikvár]

- Elena, kérlek, maradj még egy pillanatra - mondta Wernke asszony, az osztályfőnökünk, amikor a negyedik óra végét jelző csengő megszólalt. Az osztálytársaim eltűntek szünetre, Wernke asszony arckifejezése viszont nem sok jóval kecsegtetett. Az óra elején osztotta ki a németdolgozatainkat. Kettesre írtam, pedig nekem a német volt a legerősebb tárgyam! Összeszorult gyomorral mentem a katedrához. - Az elmúlt hónapokban a teljesítményed elég sok kívánnivalót hagyott maga után - mért végig Wernke asz-szony szigorúan egy egyes matematikából, egy egyes angolból, és most még egy kettes németből, amit mellesleg csak a jóindulatomnak köszönhetsz. Tulajdonképpen ez is egyes lett volna. Ha nem húzol bele, osztályt kell ismételned. Osztályt ismételni? Te jó ég, csak azt ne! Akkor még egy évre itt ragadnék a suliban! - Mi van veled, Elena? Gondjaid vannak? - N nem. Én én sem tudom, mi a baj - dadogtam zavartan. Ez persze nem volt teljesen igaz, nagyjából sejtettem, miért írtam ilyen rossz dolgozatokat. Tavaly