Életre-halálra [antikvár]

Részlet a könyvből:"A folyosó, a lépcső csak úgy zengett-kongott a lépésétől. Útközben kapta magára és kapcsolta a mellére mentéjét, rohantában igazította helyre tollas süvegét.- Kaput tárj! Béresek elé! Hidat bocsáss! - ordította. - A zászlót tűzd ki! Kotródj előlem, az irgalmát! - mordult egy legényre, aki nem tudott elég gyorsan az útjából iszkolni. - A lovamat ide!A nagy sietség hiába volt, nem kellett lóra ülni, a vár feljárója elé ügetni. A rohangászó várőrség is fel volt dúlva; mihelyt a kapuőrség megfújta kürtjét, futott mindenki a helyére, hogy baja ne essék, mert elkószált. A sebtiben megnyitott kapun már berobogott Széleskút ura, egy apróddal és nehány csatlóssal. Szeretett hirtelen ott lenni; inkább nem az úton jött, nehogy az őrség korán észrevegye jöttét. Berobogott, lóról ugrott, a kantárszárat odavetette az előrohanó istállósnak és nevetve csapott az immár elébecsörtető úr vállára:- Csudálsz nemde? Nehány napig itt múlatok! Nagy vendégek is jőnek! Majd szót értünk fenn, ispán!"