Elindultak Eger felé... [antikvár]

Részlet a könyvből: Zoltay Gyuri vissza-visszanézett a felnémeti útról Eger felé! A vár hatalmas bástyái visszahívták, a tornyok utánaszóltak s a püspöki templom öreg harangja a zörgő kocsizajban is jól átszűrődött és összefacsarták Gyuri nehéz szívét. - Jobb, ha abbahagyod, nincs értelme! feketeködmönös, szelídképű pap vigasztalta így Zoltay Gyurit, aki csakugyan hulló könnyeit törölgette. Siratta a várost, a várbástyákat, ahol annyit ugrált, miközben büszkén figyelte bátyját, Zoltay Istvánt, a híres végvári vitézt. Siratta a pompás meleg vizet, ahol olyan nagyszerű versenyeket vittek végbe reggeltől estig a fiúkkal. Jutott könnyeiből az öreg püspöki kert árnyas fáinak és keserves fájdalommal kereste tekintete jobbra az erdős Eged hegyet, balra a Mátra felőli oldalon meg a legszebb helyet a világon: a Szép Asszony-völgyét.