Eliza Rose [antikvár]

Prológus Színhely: hatalmas, gazdag bútorzatú hálószoba a kastélyban. A faborítású falon festmények és drága faliszőnyegek, a középen álló mennyezetes ágy oszlopain súlyos kárpit. A szülés magánügy, külső fény nem hatolhat a szobába, a zsaluk zárva, az ablakokat vastag damasztfüggöny fedi. A világítás forrása a kandallóban lángoló tűz és az ezüst gyertyatartókban égő magas viaszgyertyák fénye. Egy asztalkén jókora fehér porcelántálban levendula és rózsaszirmok keveréke áraszt illatot. Megkoppantják az ajtót, a szobában álló asszony kinyitja. Már nem fiatal, de a tartása egyenes, szép az arca, az öltözéke előkelő. Egy szenes kosarat hordozó szolgálólány éppen belépne, de az asszony nem tárja ki előtte az ajtót, hanem kiveszi kezéből a kosarat. - Kérem, asszonyom, nehéz ez a szenes kosár - szól a szolgáló. - És bepiszkolná a ruháját. - Nem baj, - mondja az asszony. - Nem óhajtom, hogy zavarják a leányomat. A szolgáló az ágyon fekvő fiatal nőre pillant. - Hogy van? Jól halad. - Az idősebbik asszony indul, hogy becsukja az ajtót. - Biztos, hogy ne hozzam el a bábaasszonyt? Vagy a kulcsárnét, vagy a doktort?"