Embermesék, tündérmesék [antikvár]

Dani nem akar kistestvértDani kedves, szőke hajú kisfiú volt. Anyával és apával élt egy parkra néző, első emeleti lakásban. Nem volt neki semmi gondja, amíg egy napon anya ölébe nem vette és azt nem mondta neki:-Kisfiam, Danikám! Mit szólnál egy kistestvérhez? Ugye örülnél neki?-Hogyisne! Majd szétszedi minden játékomat, nem hagy békét, adnom kell neki a csokimból! - sorolta, s mélyen hallgatott tiltakozásának legfőbb okáról. Mert bizony legjobban anyát féltette. Milyen jó volt nekik eddig együtt! Hozzábújhatott, ölébe ülhetett, átkarolhatta a nyakát, senki másé nem volt anya, mióta ő megvan, csakis az övé. Neki mesélt esténként, neki fogta a kezét, ha beteg volt, őérte aggódott, rá mosolygott a legszebben! Most pedig jöjjön egy másik gyerek és elvegye tőle anyát, de legalább a felét?! Szó sem lehet róla!Anya türelmesen magyarázott, elmondta, milyen jó lesz, ha együtt játszanak, ha együtt mennek mindenfelé, hiába!Amikor pedig egy napon anya mégis azt mondta neki, hogy hamarosan kistestvére lesz, nagyon megharagudott.-Nahát, én ebbe nem is egyeztem bele! - kiáltotta és mérgesen nézett anya szépen gömbölyödő pocakjára.5