Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak [antikvár]

L áz mgjuh ciI^it Kőrmoci! Györgynél: íiívncife Emília egy üres kórteremben feküdt és a plafont nézte volna, ha az nem forog tovább. De továbbforgott. Emília ezért inkább lehunyta a szemét, és megpróbált mélyeket lélegezni, mert a doktor néni ezt javasolta neki hányinger ellen. Anya is ezt tanácsolta még utoljára, mielőtt szomorúan kilépett a kórterem ajtaján, amikor a nővérke szólt neki, hogy vége a látogatási időnek. Majd holnap reggel jön -ígérte. Mosolyogni próbált, és integetett. Anya holnap reggel jön - miközben az iskolában kezdetét veszi a rajzverseny döntője: a döntő, amit Emília annyira várt, a döntő, amire EmíHa nem mehet el! Ez rosszabb volt a fejfájásnál, rosszabb a hányingernél, még annál is rosszabb, hogy anya nem lehet most vele! Emíliának fontos volt ez a verseny: az elmúlt hetek során rengeteget dolgozott: rajzolt, rajzolt, rajzolt és rajzolt! Az első fordulóra görkorcsolyázó vasorrút, rózsaszín térdvédőkkel. A második fordulóra rokonszenves szemüveges sárkányt, nyakán hosszú kötött sállal. A nyolcadik fordulóra negédes tündért magasan hordott, pisze orrocskával.