Ének a küszöb előtt [antikvár]

Lányomnak ajánlom Képzeld, regényt írok! Kaptam aputól egy határidőnaplót. Rendes nyomtatott betűkkel van beleírva az év minden napja, és a közepén el van választva fekete vonallal. Irtóra örülök, mert ez olyan irka, amilyet a felnőttek használnak, és amilyen eddig még nekem nem volt. Piros bőrkötésére arannyal van ráírva, hogy HATÁRIDŐNAPLÓ. Nem értem teljesen, hogy ez mit jelent, de nem mondom senkinek. Pirinek tegnap megmutattam, de neki se vallottam be, hogy nem tudom, minek a határidejét jelenti az irka. Piri azt mondta, nekem adja a Kancsak Rózsit érte. Kancsak Rózsi Piri babája. Rendes ruhái vannak, mindegyiket lehet mosni, vasalni. Van két kalapja is, az egyik pöttyös, a másik meg egyszínű zöld. Azt mondta, a ruhákat is adja, meg a kalapokat is, ha nekiadom az irkát. Én egy kicsit gondolkodtam, de beláttam, hogy Rózsi nem ér annyit, már csak azért sem, mert én most már nem babázom. Tegnapelőtt múltam tízéves, és most már a tizenegyet taposom. Azt mondtam Pirinek, kérje meg a papáját, szerezzen neki ilyen irkát, de lelkére kötöttem, hogy ne piros legyen, hanem akármilyen más színű. Kicsit mérges vagyok, amiért megmutattam, mert Piri olyan, hogy ha meglát valamit, mindjárt neki is kell. Tegnap este kezdtem írni bele. Úgy gondoltam, hogy leírom az egész életemet, már csak azért is, mert sok gondolatom van, meg azért is, hogy öregkoromban legyen mit olvasgatnom, meg azért is, hátha kiadják. Igaz, én még kicsi vagyok, de azért megpróbálhatok írni egy