Érettségi után [antikvár]

Részlet a könyvből: "- Nem bírom tovább! - sóhajtja Márta és félretolja a könyvet. Kimerülten csuklik össze. Kicsi alakja szinte eltűnik a padban. - Én sem tanulok tovább, már úgysem fog az agyam, - jelenti ki Emőke, - reggel öt óra óta magolok... most már úgyis mindegy... vagy sikerül, vagy sem... A hosszúlábú Terka, aki fejjel kimagaslik társnői felett az osztályban, nagyot ásít, elnyujtózik, aztán a nyitott ablakon át a szemközti toronyórára néz: - Tíz perc múlva fél nyolc lesz - állapítja meg, - jó félóra még és kezdődik az érettségi. Riadt félelem cikázik át az álmatlanságtól sápadt arcokon. Az üres fizikaterem első két padsorában szorongó öt lány némán bámul egymásra. A gömbölyű Böske töri meg a csendet: - Talán együnk valamit, az megnyugtatja az idegeket! - ajánlja remegő hangon. Már nyúl is a tízóraira szánt, hatalmas vajaskenyér után. A többiek kacagnak. - Semmi sem lehetne jellemzőbb rád, édes haskirálynénk! - öleli át a mellette ülő Nóra, - más ember ilyen szörnyű drukkolás közben úgy érzi: falat se menne le a torkán, de neked mindenre evés az orvosság!"