Erőpróba [antikvár]

Részlet: FOGLYOK BUMM! Abeke felriadt álmából, egész testében reszketve. Először azt gondolta, hogy biztosan csak álmodta a zajt. Azután újra meghallotta. BUMM! Abeke felpattant, és kis híján beütötte fejét a mennyezetbe. A bokájára erősített béklyó lánca Meilinnek csapódott, és a lány felébredt. - Mi történt? - kérdezte Meilin, vakon tapogatózva a sötétben. Abeke kábultan emlékezett rá, hol is vannak: még mindig egy vitorlás hajó börtönében gubbasztottak, úton a Hódítók dél-nilói tábora felé. A lány egyszer már korábban is a Hódítók egy hasonló hajóján találta magát - csak éppen akkor még díszvendégnek számított. Paplanos ágya volt, aranykeretes tükör lógott a kabinjában, és szabadon járhatott-kelhetett a fedélzeten. Nem lökték be a börtönbe, ebbe a parányi, vaksötét, megerősített zárkába a hajó gyomrában, ahol nem hallatszott más, csupán a deszkák szüntelen nyikorgása és a patkányok neszezése. Sőt, még a bebörtönzés sem volt elég; Abeke és Meilin bokáját egy súlyos lánccal meg is béklyózták. - Hangok! - suttogta Abeke sürgetőn. - Jön valaki. Állj fel gyorsan! Meilin kecsesen talpon termett; sikerült zajtalanul mozognia, még a bokájára nehezedő lánccal is. Habár legyőzték és bilincsbe verték, tovább élt benne a vérbeli harcos ösztöne. A beszűrődő gyertyafény más körülmények között biztosan haloványnak hatott volna, ám a csaknem vaksötétben töltött napok után Abeke szeme káprázott a hirtelen világosságtól. Amint a szeme hozzászokott a fényhez, egy fiút pillantott meg az ajtónyílásban. Magas volt és izmos, bőre sápadt, szemében bocsánatkérés csillogott. Shane. Habár egy csöppet sem kedvelte a Hódítókat, Abeke tisztában volt vele, hogy Shane lehet közöttük az egyedüli szövetségesük. Hosszú hajóútjuk során csupán a fiú hozott nekik ennivalót és friss vizet. Nélküle bizonyára meghaltak volna. Abeke megérezte a Meilinből áradó düh hullámait, de a zhongi lány mégis hallgatott. A Shane-nel való kapcsolata egyedül Abekére tartozott, neki kellett megbirkóznia vele.