Eszterlánc [antikvár]

— Itt az este, kis csibéim! Hol maradtok? Ejnye, no! Futnak is már, körbeülnek, s mesélni kezd Tyúkanyó: — Hol volt, hol nem, messze-messze élt egy nagyon szegény ember. Hozzárepült egy kis madár, csőrében egy búzaszemmel. Tenyérnyi földjét az ember beültette búzamaggal. Vajon kikel? Vajon megnőí Egyre leste, éjjel-nappal. És a búza nőtt naponta, bűvös titkát mondogatta: „Csodamagom titka az: három szemtől jóllakhatsz. S ha egyet is vetsz a földbe, százszor annyi nő belőle." És míg elmondta a titkát, gonosz szelek kihallgatták. Azt tervelték: bosszút állnak, letörik a búzaszálat. .Hogy tetőzzék még a bajt, társnak hívták a vihart. Szél cibálta, vihar tépte, azt dörögték: térdre! térdre! De oly erős volt a búza, leszakítni egy sem tudta. Rég volt ez. S e kis magocska most is él, és nő naponta. i