Évi jelesen érett [antikvár]

Részlet a könyvből: Diákvonat. A Nyugati pályaudvar nyüzsgött és zümmögött, mint a méhkas. A levegő tele volt fiatal hangokkal; nevetéssel, vidám és izgatott kiáltozással, itt-ott könnyekkel is. A pénztárak előtt hosszú, tömött sorokban kanyarodott a jegyrevárók emberkígyója, de a ruhatárnál is jókora zajongó tömeg szorongott. A sötétkék diáksapkák közül fölényesen váltak ki a pilótaiskolások világos-mogyorószín tányérsapkái, meg egy-egy elszánt diákkisasszony színes, divatos kalapja, amelynek gazdája az utolsó pillanatig igyekezett kiélvezni a vakció nyujtotta öltözködési lehetőséget. Hiszen ráér az unalmas egyenruhába bebújni holnap reggel is. Úgyis elég rövid volt ez a kis karácsonyi vakáció. Az ember még jóformán körül sem nézhetett itthon. Alig örülte ki magát a jólismert, szeretetet lehellő otthoni falaknak, alig futotta egy-egy színházi estére, egy-egy családi uzsonnára, egy-két alapos kialvásra; és máris menni kell megint...