Falusi történetek [antikvár]

Részlet: Egy városi leányka falun (Elbeszéli ő maga) - No halljátok, leányok, már azt ti el sem tudjátok képzelni, hogy milyen keveset látunk itt mi ebben a nagy városban, s milyen sok új dologba csetlik-botlik az ember, ha falura meg. Tudjátok, leányok, nekem a nagybácsim szörnyen gazdag ember, de a gazdagságnál még sokkal többet ér a jó szíve. A mult nyáron azt mondta egyszer vacsora után, mikor a pipáját odaadtam neki (mert ez mindig az én dolgom, másnak a kezéből, azt hiszem, nem is fogadná el): - Mariska,, ha jobban tanulsz, mint ahogy viseled magadat, elviszlek magammal a pusztára.