Fejrezge Alfonz [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
"Aki ismer, tudja, nem szeretem a bunyózást, csöndes gyerek vagyok, nem kötekedem. Valamelyik nap mégis bunyóztam, lett is miatta bajom a felnőttekkel. Mindez persze a nevem miatt. Már az Alfonz önmagában is elég volna. Az osztály az Alfonzt is viccesnek találja, mindenki Fanzusnak hív. A Fejrezge, az csak az igazi katasztrófa. Ha legalább ipszilonnal írhatnám vagy két j-vel,de egyszerűen csak úgy, mit fej meg rezge! Ettől mindenki kiborul. Az osztály vég nélkül röhög, s ha új tanár jön, s én megmondom neki a nevemet, alig tudja visszatartani a nevetését." De Alfonznak nemcsak a nevével van baja, hanem mindennel. Bármihez fog, az biztosan balul üt ki szülei, barátai, sőt maga Alfonz nagy elképedésére. A kétbalkezes kisfiú úgy látja, hogy mulatságos viszontagságait meg kell örökíteni, azért egy szép napon bátran becsönget a gyermekkönyvkiadóba. A humoros történetet Kalász Márton bravúros fordításában, Kos Péter szellemes rajzaival jelentetjük meg.