Fénytündér és a hollólányok [antikvár]

A Fekete-hegy fehérbe borul A Fekete-hegy fehérbe borul N. lagy nyugalom honolt a Feketehegyen. Eljött a hideg tél, a növények aludni tértek. A Nap éppen lemenőben volt. Utolsó sugaraival még végigpásztázta a rétet. ni. Mennyi minden történt, mióta megnősült, Kisholló végigjárta a Kis-Villámot. És hát a barátai Jámbor már az örök vadászmezőkön jár, a cincérek Is végleg beköltöztek a Nagy-Villám sarangjába. A hollógyerekek Is egyre több gondot okoznak. Kisholló ugyan már önálló, de Aztán eltűnt a börzsönyi hegyek mögött. Kisvártatva feljött a Hold, halvány fénye a békés hollófészekre esett. Mindenki az igazak álmát aludta. A kishollók néha fordultak egyet álmukban, Rugacs rugdosott egyet-egyet, majd nagyot szusszanva újra az álom mozdulatlanságába esett. A hold ezüstös fénye pont az öreg holló arcát világította meg. A fekete madár felébredt, és elkezdett morfondíroz- itt vannak a lányok - tavasszal iskolába mennek. Haj, de megy az idő! Mivel az álom végleg kiment a szeméből, elhatározta, hogy egy kis éjjeli portyára indul. A Hold derengő fényében halvány árnyékot vetett a rétre. A rét közepén leszállt, és szomorúan tekintett az alvó növényekre. - Milyen csend van! Bezzeg tavasz-szal, minden él, mozog, vidám sürgésforgás folyik itt