Feri álma [antikvár]

Részlet: Közeledett a karácsony szent estéje. Vastag hólepel boritotta a holt természetet. Szemfedőhöz hasonlitott a takaró. Mégis ugy gyönyörködött Feri az ártatlanság szinében, a csillogó, tündöklő, mocsoktalan fehérségben. Oly ellentétesnek találta ezzel szemben a maga lelke állapotát, akárcsak az utca taposott sarát. Csak a hidegben, fagyban hasonlitott a hóhoz. Kicsi volt ugyan még, de máris sok nagy botlások nyomták közönyös, fásult tekintetét. Az adventi időszakban a tisztelendő bácsi bűnbánatra serkentette kis tanitványait. Feri minden szóra figyelt. Az isteni kegyelem melegitő hatása alatt szívének a jege észrevétlenül olvadozni kezdett.