Földünk természeti csodái [antikvár]

MARVANYOS S DLM-Amerika alsó csücskében, Chile és Argentína határvidékén hullámzik a Carrera tábornokról ehievezetl tó, amelynek mélyedését gleccserek vájták ki. A közepén páratlan szépségű, márványmintázatos barlangok találhatók, a hatezer éve a sziklafalakat nyaldosó víz alkotásai. A kék legkülönfélébb árnyalatait figyelhetjük meg itt, amely az évszaktól, napszaktól és vízállástól függően a világostól a mélyebb, sötétebb tónusokig terjed. Több mint 100 évvel ezelőtt egy maori törzsfőnök és angol kísérője hihetetlenül fnrcsa barlangba tévedt be Uj-Zéland északi szigetének közepe táján. Ahogy a tutajuk besiklott a hatalmas üregrendszerbe, rögtön meglátták a mennyezeten apró csillagokként világító fénypontokat. Először azt hitték róluk, hogy szentjánosbogarak, később azonban kiderült, hogy valójában egy Új-Zélandon honos légyféle ragadozó lárvái. Azért bocsátanak ki kékeszöld fényt, hogy becsalogassák a táplálékul szolgáló rovarokat. HALAK BÚVÓHELYEI__\ Barlangok nemcsak a szárazföldön, vagy a gleccserekben, de a vizek mélyén is létrejöhetnek. A természeti erők által kialakított üregek legfeljebb néhány tízezer évig léteznek, utána pedig kitöltődnek vagy beomlanak. A tengerekben lévő barlangokat a sós víz alakítja ki, s mivel utána is folyamatos nyomás alatt tartja a kőzeteket, azok élettartama még az átlagosnál is rövidebb. Ha a tenger visszavonul, az üregek a felszínre kerülnek. MIÉRT VILÁGIT A N- SZENTJÁNOSBOGÁR? Első hallásra talán szokatlannak tűnhet, hogy egy rovar fényt bocsát ki magából, ráadásul ehhez semmiféle külső áramfon'ást nem használ. A szentjánosbogár nappal nem pazarolja az „energiát" (úgysem látszana a fény), csupán este kapcsolja be „lámpácskáit". Apotro-hában lévő világítósejtek segítségével hozza létre a fényhatást, amelynek kettős szerepe van. Egyrészt így keres párt magának, másrészt pedig a zsákmányát is magához vonzza vele. - ~ „