Galambkaland [antikvár]

Részlet:"1Mélyen, legbelül, Gábor pontosan tudta, hogy megérkezett. De bizonyosságot akart szerezni. Lassan leereszkedett a padra, nem akarta megijeszteni a karfán üldögélő verebet. Jó volt végre ülni.Az út hosszú és fárasztó volt, talán enni is kéne valamit, de előbb legyen túl ezen. Mélyen beszívta a levegőt, és a veréb felé fordult.-Elnézést kérek. - A veréb riadtan nézett fel rá apró, fekete gombszemeivel, és szaporán pislogott.-Ez itt a nagyváros? - kérdezte Gábor, és megpróbált mosolyogni, de a veréb továbbra is csak bámult rá, mintha nem értené, mit mond. Lehet, hogy ebben a nagyvárosban más nyelven beszélnek a madarak, mint nálunk a faluban? Nem hittem, hogy ilyen messzire repültem futott át Gábor fején, és már nyitotta a csőrét, hogy újból megpróbálja szóra bírni a verebet, de a kis madár szemei hirtelen még jobban elkerekedtek, golyófeje idegesen rándult egyet, és mielőtt még Gábor észbe kaphatott volna, huss, elrepült.-Ez most akkor igen?! Vagy nem? - kiabált utána, de a veréb már messze járt. Hiába csavargatta a fejét, és meresztgette a szemét, már nem is"5