Galambos Ferkó [antikvár]

Részlet a könyvből: - Kilenc! - üvöltötte a tömeg a fatetejű házban. Egyesek mingyárt úgy táncra perdültek, mintha indiánok lettek volna. Erős kezükkel megveregették egy harcsabajuszú ember vállát és ezt mondták : - Mindig mondtuk, hogy szerencsés kópé vagy, Kovács!.. Egy órán belül harmadszor vered le mind a kilencet. - Erre iszunk egyet! - kiáltotta egy pirosarcú ember és felemelte a söröskorsót, amelyben már rég megmelegedett a sör... Tovább folyt a lelkesedés és zúgott a lárma. Ferkó, aki eddig a deszkapalánk mögött lapult, előbújt és felállította a babákat. Nem törődött azzal, hogy mi történik a kuglipálya túlsó végén. Az volt a kötelessége, hogy a babákat felállítsa, hogy a szép gömbölyűre esztergályozott golyókat bedobja a lejtős vályúba és utána mindig visszavonult a palánk mögé, mert a sima agyagpályán veszedelmes gyorsasággal jöttek az eldobott nehéz, fényes golyók, zúgva csapódtak a babáknak, a palánknak és a kis fiú csak a palánk mögött volt biztonságban. Néhány héttel ezelőtt Jóska állította a babákat és miután ő kíváncsi természetű volt, egy golyó eltalálta a lábszárát és azóta is kórházban van.