Gil Blas élete és kalandjai [antikvár]

Részlet a könyvből: Gil Blas születése, neveltetése és első kalandjai Szép Spanyolország egyik szép kis városában, Oviedóban születtem. Szüleim nagyon szegények voltak, iskoláztatásommal nem tudtak törődni, s ki tudja, mi lett volna belőlem, ha nincs egy nagybátyám, aki elhatározza, hogy gondjaiba vesz és felnevel. Vett egy ábécét és maga látott hozzá, hogy megtanítson olvasni, ami neki éppúgy hasznára volt, mint nekem, mert biz annakelőtte nem nagyon sok betűt látott. Latinul is szeretett volna megtanítani, dehát ahhoz igazán kukkot sem értett és így kénytelen volt egy tanító vesszőjére bízni, bizonyos tudós Godinez doktorra, akit városszerte a legkiválóbb tanítónak tartottak. A tanításnak annyi eredménye lett, hogy öt-hat év múltán valamicskét megértettem a görög írók és kissé többet a latin írók munkáiból. Több se kellett ahhoz, hogy városszerte tudós hírébe keveredjem. Mindenki nagyra volt velem, legkivált nagybátyám, aki aztán egy nap így szólott hozzám: - Hallod-e, Gil Blas, íme, gyermekkorod ideje elmúlt. Tizenhét éves vagy már és ügyes fiú lett belőled, gondoskodni kell róla, hogy előbbre juss. Az a szándékom, hogy elküldelek a szalamankai egyetemre, ott az eszeddel bizonyosan találsz majd valami jó állást. Itt van néhány arany az útra, elviheted öszvéremet is, az is megér testvérek között egy pár tallért, eladhatod s amíg álláshoz jutsz Szalamankában, az árából megélhetsz.