Gilgi [antikvár]

Részlet a könyvből: "Keményen tartja kezében kicsi életét a Gilgi leány. Gilginek mondja magát, Gizella a neve. Karcsú lábszárakhoz és gyermekes, keskeny csípőkhöz, az incifinci divatsapkához, amelyek titokzatos módon állanak meg a fej legszélső végén, illik ez a név két i-vel. Ha majd huszonötéves lesz, Gizellának nevezi magát. Egyelőre még nem tart ott. Reggel félhét. Gilgi felkelt. Áll a télhideg szobában, nyujtózik, nyúlik, dörzsöli az álmot fényes két szeméből. Tornázik tágranyitott ablak előtt. Törzshajlítás: föl-le, föl-le. Az újjak hegye érinti a padlót, a térdek nyújtva maradnak. Igy helyes. Föl-le, föl-le. Gilgi az utolsó térdhajlítást csinálja. Lesodorja magáról a pizsamát, dörzsölőkendőt dob a válla köré és rohan a fürdőszobába. A sötét előszobában beleütközik egy reggeliesen rendetlen hangba: - De Gigi, mezítláb a jéghideg linóleumon!"