Gólyaesztendő [antikvár]

Április elején, egy szép napon újra itt a gólya. Hetekkel ezelőtt indult útnak sokadmagával dél-afrikai téli szállásáról. Erdők, ligetes szavannák fölött repült át, hegyek maradtak el mögötte. Néhány napja már magányosan tart a szülői fészek felé, ahol tavalyelőtt bújt ki a tojásból. Egyre csak északnak hajtja ösztöne. Hol erőteljes szárnycsapásokkal, hol szélesre tárt szárnyakkal vitorlázva igazodik a légáramlatokhoz. És most röptébe, fent a magasból felismeri a nagy tavat, a hosszan húzódó sárrétet, a mezőket, a szülőfalut. Siklik is már meredeken lefelé, majd nagy kört ír le a nádfödeles csűr és a fészek között. Kifeszített nagy szárnyai már mozdulatlanok, fékez, s méltóságteljesen leereszkedik.