Gombháború [antikvár]

Két hegyvidéki falucska - Longeverne és Velrans - emberemlékezet óta ádázul gyűlölködik, nem csoda hát, hogy a gyerekek közt is kitör a háború. A velrans-iak szörnyű sértést vágnak a logeverne-iek fejéhez, és Lebrac vezér, a két Kobak fiú, Pepe, Duda, Cinege meg a többiek rettenthetetlen vitéz úgy határoz, hogy a becsületükben gázoló mocskolódás vért, pontosabban gombot kíván. Igen: gombot. Mert az öreghegyi Nagycsalitban zajló tusának az a célja, hogy foglyot ejtsenek, akit "kinzócölöphöz" állítanak, s levágják mindenét, ami levágható: gombot, nadrágtartó, passzományt, "cipőperklit." És ahogy az már az ilyen nagy háborúkban lenni szokott , van itt tömegverekedés és párviadal, hősi tettek és árulás, csel és ellencsel, no meg szerelem. A szerző és előszóban, tapintatosan közli, hogy se nem gyerekeknek sem nem ifjú szüzeknek írta az 1912-ben megjelent könyvét. Ami azt illeti, elég sok szabadszájúság van benne ahhoz, hogy ezt könnyen belássuk. Bognár Róbert telitalálat fordításával mégis régi adósságunkat törlesztettük, hiszen a francia gyerekek úgy forgatják ez a regény mint a mieink a Pál utcai fiúkat.