Gulliver utazásai [antikvár]

Részlet a könyvből:Ezelőtt vagy kétszáz esztendővel élt Angolországban egy Gulliver nevű gazdaember. Kis birtoka, de sok gyermeke volt, így hát nem igen dúslakodott földi javakban. Gyermekei taníttatására sem futotta a jövedelemből; azok is szegény földművesek maradtak apjuk mellett, soha túl - nem jártak falujok határan. De a harmadik gyereke Gulliver uramnak olyan eszes, olyan okos fiú volt, hogy a tanítója megjósolta róla -Ebből a fiúból pedig pap lesz, akárki meglássa . Addig-addig nógatta, biztatta Gulliver apót, hogy az végre rászánta magát és bevitte a fiút a városi iskolába. Hiszen be is vihette; olyan volt annak az esze, mint a tűzláng. Talán még kínaiul is megtanult volna, ha hozzájuthat valami kínai irkafirkához. Mert nemcsak azt tanulta ám meg, amit az iskolában tanítottak. Ami írást, könyvet talált, azt mind elolvasta. Legjobban szerette pedig a kalandos utazásokat. Ha ilyen könyv került a kezébe, még marcipánnal sem lehetett kicsalogatni a szobából. Csak olvasott, olvasott ragyogó szemekkel, míg az utolsó betűt is el nem olvasta. Akkor aztán felsóhajtott: -Hej! ha én is elmehetnék egyszer kalandos utazásra, hetedhét ország ellen!...