Gyalog a halhatatlanságba [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy szobor vallomása Szobor vagyok, de fáj minden tagom - írja Vörösmarty, a költő. Vajon a jeles személyek kőbe faragott vagy bronzba öntött mása örökli-e, hordozza-e mindazokat az emlékeket, hiteket és kételyeket, amelyek reá öröklődtek? Hegedűs Dániel professzor úr nem lehetett akárki. Igazából nehezen megmondható, honnan számolhatjuk a nagyenyedi Bethlen Kollégium történetét. A nagyfejedelem 1622-ben nem új intézményt alapított, hanem egy már létező iskolát emelt az akadémia rangjára. Az intézet ettől kezdve nagy megpróbáltatásokon ment át, Gyulafehérvárról Nagyenyedre települt, de ha építményeit földig rombolták, akkor is hamar feltámadt Mivel az intézmény múltja mindenképp csak évszázadokban mérhető, és volt idő, amikor az itt tanulók létszáma megközelítette az ezret, nagy tiszteletet kellett kivívnia annak a professzornak vagy itt tanuló diáknak, akinek emlékét festménnyel, domborművei, avagy szoborral megörökítésre méltónak ítélték.