Gyermekszív rejtelmei [antikvár]

Részlet a könyvből:A warehami uradalomban, Sussex grófságban, dél óta zúgott az eső rétre és mezőre, kertre és gyepre, házfedélre és háztetőre.Amint az ég kitisztult, két göndörhaju gyermek arc simult szorosan az ablaktáblához s kiváncsi szemmel nézte az eget és földet.Mily borzasztó esős délután is volt ez! És épen ma, mikor édesatyjuk hazajövetelét várták, aki megigérte két kis fiának, hogy a vasuti állomáshoz kijöhetnek elébe.A gyermehintóban Marinak, a házikisasszonynak, nem lett volna helye s így azt mondta, ha megigérik, hogy nagyon csendesen ülnek, felszálláskor a hintó kerekére nem hágnak, ki nem ugranak a hintóból, mielőtt az meg nem állt, s semmi más efféle helytelen dolgot el nem követnek, rábízza őket az öreg Péter kocsisra. Ez persze rendkívüli mulatság lett volna a gyermekeknek! Mert elmenni Maritól olyan hosszú időre, reájuk nézve valóságos ünnep volt. Hisz ő volt az, aki gyerekes felfogásuk szerint arra látszott teremtve, hogy minden mulatságuknak útját állja, veszedelmet lásson abban, ami előttük csak tréfa volt s az örökös: Ne faites pas ceci, ne faites pas cela intéseivel gyermekkoruk aranysugaras utjain valóságos árnyalakká vált.