Gyermekvár 1. [antikvár]

Részlet a műből:"-Jóna! Jóna!Eszter mama rosszkedvűen csóválja a fejét. Hol lehet már megint ez a gyerek?! Nem szereti, hogy mindig elkószál, különösen most, amikor ennyi idegen van a városban. Ki tudja, kifélék-mifélék. Bezzeg míg kicsi volt, mindig ott sürgött-forgott a sarkában. Ha söpört, a csöppség már hozta is a lapátot. Ha mosogatott, Jóna eltörölgette az edényeket, és ügyesen a helyükre rakta őket. Néha azt kívánta magában: bárcsak örökké ilyen kicsi maradna a kisfia. De hát az élet más. A gyerekek úgy nőnek, mint a gomba! Ez a Klaudiusz is... Úgy tűnik, mintha most született volna. Nemrég nevezete el őt Eszter mamának, s lám, lassan nősülni készül. De várjunk csak! Ő talán tudja azt is, merre csavaroghat ez a haszontalan gyerek. - Klaudiusz úrfi, nem látta véletlenül Jónát? - Eszter mama alázatosan meg is hajol, miközben felteszi a kérdést, de a fiatalember pironkodva felemeli. - Ugyan, Eszter mama, előttem nem kell hajlonganod. Mi anélkül is tiszteljük egymást. Én téged, hisz nevelőm, anyám helyett anyám voltál, és te is engem mint a kenyéradó gazdád fiát. Tudom, hol van Jóna. Simon Péterékhez küldte el apám egy kis levessel, friss kenyérrel. Tudod, az anyósa, szegény Anna néni súlyos beteg, talán fel sem épül. Így a lányának most nagyon sok a dolga. Biztosan jólesik nekik, hogy gondoltunk rájuk."