Gyuri, a hős repülő [antikvár]

Részlet a könyvből : A budapesti keleti pályaudvar üveg fedelű csarnoka alatt befűtve áll a gyorsvonat, mely Hamburg felé indul. Odakint, az uccán állhatatos őszi eső esik, itt füstös, édesen-keserű szénszag van, nagy sürgésforgás, lárma, tülekedés, izgalom. Egy harmadikosztályú vasúti kocsi fülkéjében Szabó Györgyné ül a fiával, Szabó Gyurival. - Istenem, csak apád le ne maradjon! - sóhajtozik az anya az utazás lázában, mialatt huszadszor is összeszámolja a kézipoggyászt. Ott van mind a hat darab a csomaghálóban. A hetediket Gyuri szorongatja az ölében. A hetediktől Gyuri nem válna meg egy pillanatra sem, a világ minden kincséért sem. A hetedik csomag hosszúkás, súlyos valami Újságpapírba van burkolva. Alul felszakadt az újságpapír és kilátszik egy ezüstszobor négyzetformájú márvány talpazata. Most Szabó György nyit be a fülkébe, megkönynyebbülten sóhajt, mint aki túlesett minden nehézségen és akadályon: - Fel van adva a nagy koffer! - mondja és a feladásról szóló hivatalos vevényt átadja a feleségének. - Tegye el jó helyre, kedves! - fűzi hozzá, - mert ha elvész, Hamburgban nem tudjuk kiváltani. Szabóné tekintélyes retiküljébe zárja a vevényt. - Utánanézett, hogy berakták-e a nagy koffert a vonatba? - érdeklődik aggódó tekintettel. Szabó György megnyugtatja. Minden rendben van. Minden el van intézve.