Ha jó tündér lehetnék [antikvár]

Előszó helyett Születtem hetvenöt éve egy szabolcsi faluban, Hová sáros úton visz el a taliga. Nőttem szaporán és iskolába jártam, Jelessel végeztem a nyolcadik osztályban. Telt az idő lassan, s ugye férjhez mentem, Egymás után ötévenként gyerekeket szültem. Három gyerek felnőtt; bizony úgy sikerült, A fővárosba, ide Pestre került, így kilencvenhatban szedtük a sátorfát, Jöttünk utánuk, hagyva sarat, taligát. Hatvanéves fejjel kezdtem írogatni, Sok bolondos írás tudta a tollam elhagyni. Velük a Szuperinfóban első díjat nyertem, Keresztúri Ki mit tud?-on ezt megismételtem. „A csillagom ott az égen", ha tudatnom szabad, Megjelent verseskötetem, s ez új a nap alatt. A verseim száma ma már éppen ötszáz, Mit összefirkáltam? A hideg is kiráz. Szeretetem jeléül nyújtom át e verseket, Lehet, soraim olvasva néhány ember kinevet. Hibát találsz soraim közt, nézd el majd nekem, Bűneim fejemre olvasod, bocsássa meg Istenem. Kabai Györgyné, Julika Budapest, 2007, október 1.