Hajóbontók [antikvár]

1,Vézna egy szervizalagútban kúszott, rézkábeleket tépett le a járat faláról. Azbesztszemcsék és egérpiszok kavarodott fel a levegőben a mozdulatai nyomán. Mélyebbre mászott a járatba, tovább tépte az alumíniumkapcsokkal rögzített vezetékeket. A kapcsok pendülve szakadtak ki és pattogtak a szervizjáratban, mint megannyi fémajándék a Bontóisten oltárán. Vézna mohón kapott utánuk, tompa csillanásukra vadászott a félhomályban, és az övéről lógó bőrerszénybe gyűjtötte őket. Megint megrángatta a vezetékeket. Egy méternyi értékes rézdrót maradt a kezében, és porfelhő borította be.A LED-es fluoreszcens festék, amivel a homlokát kente be, tompa, zöld fénybe burkolta a szervizjáratokat. Kosz és sós izzadság csípte a szemét, és lecsorgott a szűrőmaszkja körül. Egyik sebhelyes kezével letörölte a sós patakokat, vigyázva, hogy ne kenje el a LED-es festéket. A festék őrjítő módon viszketett, de nem akarta kipróbálni, milyen vaksötétben botorkálni a labirintusszerű járatokban, így inkább tűrt, és számba vette a helyzetét.Rozsdás csövek futottak a fal mentén és tűntek el a sötétségben. Némelyik vasból volt, mások acélból - a nehéz bontóbrigá-7