Hallo itt Róma! [antikvár]

Campo Hungaria. Vakítóan és fehéren feküdt el az ostiai homokpart a késő délután ragyogó napsütésében. A tirrheni tenger csodálatosan csillogó smaragdzöld hátát haragos, fehértarajú hullámok szántották végig és elmosódott messzeségben az azurkék tiszta olasz égbolt ölelkezett a végtelen víztükörrel. A strand egy elkerített szakaszát zászlók szegélyezték: a piros-fehér-zöld és a zöld-fehér-piros lobogókat úgy össze-vissza csapdosta a szél, hogy nem lehetett többé megkülönböztetni, melyik az olasz és melyik a magyar. A "Campo Hungari", az ostiai magyar diáktábor fürdött, birkózott, játszott és hancúrozott itt az idevaló balillákkal. Amiképpen a két nemzet zászlói, úgy keveredtek örök és elválaszthatatlan barátságba a két nép fiai is. Gábor Mihály, a debreceni kollégium növendéke és unokaöccse, Árvay Péter, a pesti piarista, olyan feketére sültek már, mint a cigánygyerekek...