Harc az életért [antikvár]

Részlet a könyvből: Alkonyodik, az első szép tavaszi napnak vége. A nap búcsúsugarai szelíden folyják körül a hegytetőt, amelyről a rom csonka tornya titokzatos hosszú árnyékokat fest. A hegy alatt méltósággal hömpölyög a nagy víztömeg. Hátán a fehér hajók, mint megannyi hattyú ringanak a vizén, partján a falu pirostetős házai katonás rendben sorakoznak. A madarak vidám csicsergéssel, tereferével készülnek éjszakai pihenőjükre. A hosszú téli rabság után boldog fölpezsdüléssel ugrándozik fáradhatatlanul kacagó gyermeksereg. Pedig az alkonyat nagy lépésekkel közeledik már. A szúnyogok is felvonultak a víz partján s a játékba merült gyermekek szinte öntudatlanul védekeznek, hadakoznak éles csípéseik ellen. De ime, a hold elűzte végkép a napot. Csönd borul a tájra. A földből erős tavaszi illat csap föl. A tücskök megkezdik esti hangversenyüket.