Harmatjáték [antikvár]

Részlet a könyvből: HARMATJÁTÉK Hol nem volt a napsugárnak, égi koronás királynak ujján volt egy csodahírű gyémántköves aranygyűrű. Violaszín sátor alatt lefeküdni készült a Nap, s hogy a koronát letette, a gyűrűt is elejtette. Lepattant a gyémántszikra, felleg-szőnyeg be is itta. Oda a kő, zokog a Nap, fényes szeme könnyre fakad, sötét borul a világra, sötét egész éjszakára. Éjszaka ad okos álmot, tanakodnak a virágok. S mire megvirrad a reggel, összegyűlnek nagy sereggel: egy kő helyett ezeregyet, ezerkettőt kerítettek, gyémántosabbat és szebbet, tiszta, hűvös harmatcseppet. Válogat az Élet Apja: ma a rózsáét fogadja, holnap meg a rezedáét, mindennap egy más virágét.