Harmincegy nap [antikvár]

Részlet: 1946. július 15. Tegnap, mielőtt elutaztunk volna a táborba, összevesztem Galkával. Galka a nővérem. Fölényesen, vállveregetve viselkedik velem szemben, mert már tizenhat éves, én meg csak tizenhárom vagyok; ezenkívül már a kilencedik osztályba jár, én meg csak a hatodikba; Galka színjeles, én pedig, mi tagadás : nem Nővérem azt állítja, hogy nincs elég akaraterőm és kitartásom, elhatározásaimat nem viszem véghez. No és mit gondoltok, mire alapozza ezt? Arra, hogy nem oldok meg minden számtanpéldát, amit Varvara Fjodorovna felad. Galkának nem fér a fejébe, hogy ezt én szándékosan teszem. Varvara Fjodorovna névsor szerint felelteti a tanulókat, az én nevem pedig az osztálykönyvben — a harmadik. Ezért többnyire csak három számtanpéldát dolgozok ki, néha-néha megtörténik, hogy még többet is (a biztonság kedvéért). Dehát nővérem mindezt nem akarja belátni, egyre csak azt hajtogatja, hogy nincs akaraterőm. Micsoda ostobaság! Sokáig tűrtem, míg végre aztán tegnap elöntött a düh. — Hát akkor találj ki nekem valami igazi, komoly feladatot és meglásd, bebizonyítom neked, hogy vasakaratom van és mindent véghez tudok vinni — kiáltottam. Erre Galka kihúzott az aktatáskájából egy vörös 5