Három bajusz gazdát keres [antikvár]

// BEVEZETŐ Egy vasárnapi ebéd után csokoládéfagyit kanalaztam, a kedvencemet, amikor Nagyapa megszólalt: - Meséltem-e már a bajuszom történetét? Megcsóváltam a fejem. Nem gondoltam volna, hogy bármi mesélnivaló lehet egy bajuszon. - Kiskorodban mindig meg akartad húzgálni a bajuszomat, emlékszel? - kérdezte, és megsimogatta a hajamat. Eszembe jutott, mennyit mulattam annak idején Nagyapa bajuszán. Ha az egyik vége felfelé állt, a másik csak azért is lefelé. Volt olyan, amikor mindkettő vidáman felállt, és olyankor két kézzel sem lehetett lenyomni. Máskor lefittyedt, úgy, hogy Nagyapa valahányszor a tányérja fölé hajolt, a bajusza folyton belelógott a levesébe. - Bizony, akkor még kisfiú voltál - folytatta Nagyapa -, most pedig már iskolába jársz, nem játszol ilyesmivel. De tudd meg, különös története van ám, miképp jutottam én ehhez a bajuszhoz hajdanában! Nem igazán értettem a dolgot. Apukám jutott eszembe, ahogy reggelente a fürdőszobában borotválkozik. Egyszer régen elmondta nekem, azért borotválkozik meg minden-