Három cimbora [antikvár]

Részlet a könyvből: Három felejthetetlen földrajzóra Az iskola körül napsugaras május kacagott a virágba borult fákon. Már régen elhangzott a csengetés, de a tanár úrnak még se híre, se hamva, hát képzelhető, milyen csend volt a negyedik bében, mikor künn a Honvédligetben május kacagott, az osztályban meg éppen Saci tartott előadást élénk arcjátékkal... A vigyázó már az osztály felét felírta a táblára, sőt nem egy név mellett ott díszelgett egy-két kereszt is. De hiába! Fákon, bokrokon, égen és földön tavasz volt, aranyló, jókedvű tavasz és már régen csengettek és a tanár úr csak nem jött! Hogyan tudtunk volna csendben maradni! Ennyi mákvirág egy csokorba kötve! Azaz, ha még csokorba lett volna kötve, de nem voltunk a padhoz szíjazva és Saci komikus előadása hol egyiket, hol másikat ugratta ki a padból.