Három kicsi pásztor [antikvár]

Részlet: "Csak már nagyobb volnék!" Evvel a sóhajtással ébredt minden reggel Bodor Feri. És elnézte az édesapját, a hatalmas, erős, kőtörő munkást, amint erőteljes mozdulatokkal csapkodta magára a mosdóvizet, húzta fel a ruhát, csizmát, kabátot, aztán könnyű, friss lendülettel emelte vállára munkaszerszámát, a nehéz csákányt, amit Feri megmozdítani is alig tudott. Nézte a napszámbajáró levente-bátyjait, hogyan fűrészelik, vágják a fát, talicskázzák a követ, téglát az építésnél, forgatják a kaszát, kapát a földmunkában. Vasárnap pedig ők az elsők a labdarúgó, versenyfutó, ugró, birkózó leventék közt a faluvégi széles völgykatlanban, aminek terméketlen, szikkadt fűvel benőtt, semmimásra nem való tisztását mintha a jó Isten is sportpályának teremtette volna.