Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Az Orange-folyó partján.
1854. február 27-én két férfi beszélgetett egy hatalmas szomorufüz aljába leheveredve, mialatt feszült figyelemmel szemlélték az Orange-folyó vizét. Ez a folyó a hollandusok "nagy folyó"-ja, a hottentották Gariep-je. Afrika három nagy folyamával: a Nilussal, a Nigerrel és a Zambezével versenyre kelhet. Ép ugy, mint ezek, megnövekszik áradás idején és megvannak a saját örvényei s vizesései. Néhány utazó, mint Thompson, Alexander, Burschell, akiknek a neve a folyó egyik mentén elég ismeretes, megdicsérték vizének tisztaságát, valamint partjainak szépségét.
Ez a hely, ahol az Orange a York-hegységhez közeledik, magasztos látványt nyujt a szemnek.
Ágháthatatlan sziklák, hatalmas kőzettömegek és az idők folyamán megkövesedett fatörzsek, mély barlangok, áthatolhatlan erdők, amelyeket a letelepődnek fejszéi még nem ritkitottak meg; mindezek egybefoglalva, a háttérben a Garieplin-hegység által körülövezve, hasonlíthatlan pompáju vidéket alkotnak. Amott, ahol a folyó szük mederbe szoritva, hirtelen elveszti maga alól a talajt, a viz négyszáz lábnyi magasságból rohan alá. A vizesés felett csak tompán sistergő vizfelületet látunk, amelyből itt is, ott is zöld galyak által övezett sziklacsucsok emelkednek ki. Alant pusztán az örvénylő viztömegek forgataga látható, amely felett nedves párákból képződő sürü felhő lebeg, amint meg-megcsillan a prizma hétféle szinváltozatában.