Hatrongyos [antikvár]

Részlet a könyvből: Szenvedésének, örömének, de sokszor csak saját személyének, az ember szeret emléket állítani. Az erdők fáiba szíveket vésnek és a szívek közepébe két betűt. A száraz fa sem kerüli el ezt a sorsot, ha iskolapad lesz belőle. Bimbózó szerelmek tárgyának nevét vésik, abba is,, az első hosszú nadrág felhúzásának idején. Vonatok deszkafalán, kerítéseken, lépcsőházak márványán, arra alkalmas falakon, - minden elképzelhető helyen lát az ember ilyen felírásokat: "Itt jártam, Kis János, 1942 november 16-án." Nem csoda hát, ha a börtönök fala is tele van írva, rajzolva, hiszen ott igazán ráérnek maguknak emléket állítani az emberek. A följebbvaló esztendőkben egyik kétvízközi város börtönének falán nézegettem a felírásokat és különösen megragadt a figyelmemet ez: Itt szenvedtem az égi igazságért. 1933. Hajnal Mátyás s. k. Elgondolkoztam a korommal fölpingált, goromba, ákom-bákom betűk értelmén. Azt én is tudom régen, hogy kétféle igazság van. Mégis izgatott, mi módon, micsoda csalódások, szenvedések, megpróbáltatások árán juthatott el az egyszerű rab oda, hogy különbséget tegyen a földi és égi igazság között?...