Hófehér [antikvár]

Részlet:I'm only happy when it rains.Shirley Manson hangja bekúszott Lumikki fülébe, és megpróbálta meggyőzni arról, hogy csak szomorú dalokat hallgasson, hogy a sötét éjszakában találjon vigasztalást, és csak a rossz híreknek örüljön. A nap forrón tűzött le a teljesen felhőtlen égről. A huszonnyolc fokos hőségtől patakokban folyt a víz Lumikki hátán. Még a karja és a lábszára is verejtékben úszott. Ha megnyalta volna a kézfejét, a szájában sós ízt érzett volna. Még a szandál pántjai is elviselhetetlenek voltak. A lábfeje és a lábujjai szabadságra vágytak.Leült egy kőfalra, lerúgta a szandálját, felhúzta maga mellé a lábát és megmozgatta a lábujjait. Egy japán turistacsoport hosszan bámult rá. Néhány fiatal lány még vihogott is. Hát ezek még soha nem láttak csupasz lábujjakat? Üdvözlöm önöket, én a múminok országából jöttem. A múminok is mezítláb szaladgálnak.Nem esett. Már öt napja egyetlen csepp eső sem esett.Csak akkor vagyok boldog, ha esik. Lumikkinek nem volt oka rá, hogy Shirley-vel énekeljen: akkor hazudnia kellett volna. Sütött a nap, és ő boldog volt. Most végképp nem vágyott semmilyen bonyodalomra. Nem csak akkor érezte jól magát, ha a dolgok rosszul mentek. Shirley megtarthatja magának a sötét érzéseit! Gyorsan kikapcsolta a zenét, és a turisták zsongását hallgatta.