Hogy folytassam? [antikvár]

1. FEJEZET DavidHihetetlen dolog történt: Kit Lowell letelepedett mellém a menzán. Mindig egyedül ülök, és amikor azt mondom, mindig, annak semmi köze az osztálytársaim által használt túlzó és bombasztikus stílushoz. Hatszázhuszonkét napja járok már ebbe a gimibe, de még soha senki nem jött oda hozzám az ebédnél. Ilyen előzmények után talán érthető, hogy miért éreztem akkora eseménynek azt, hogy ott ül mellettem (ráadásul olyan közel, hogy szinte összeért a könyökünk). Az első gondolatom az volt, hogy a füzetem után nyúlok, és megkeresem a nyilvántartásomban. Nem az L betűnél szerepelt (mint Lowell), hanem a K-nál (mint Kit), mivel annak ellenére, hogy tökéletesen elboldogulok a tényekkel és úgy általában az iskolai dolgokkal, a nevekkel hadilábon állok. Egyrészt azért, mert a nevek csak önkényes és üres, minden összefüggésből kiragadott szavak, másrészt pedig azért, mert úgy érzem, hogy csak a legritkább esetben illenek a viselőjükhöz, és ezt, ha jobban belegondol-