Hős fiúk [antikvár]

Részlet: Fiúk, magyar gyerekek, figyeljetek reám! Csodálatos, szép dolgokat fogok nektek elmondani. Nem tündérmeséket, hanem igaz dolgokat. Meg fog dobbanni fiatal szívetek, ha ezt halljátok s büszkén így fogtok kiáltani: Köszönöm, én Uram, Istenem, hogy magyarnak teremtettél! Ide hallgass, Gyuri! Hány égtáj felé tudsz vágni a kardoddal? Ugye négy felé? Észak, Kelet, Dél és Nyugat felé. Nohát, ennyifelé suhintott egyszerre kardjával a magyar, mert mind a négy oldalról rátört egyszerre az ellenség, hogy szabad nemzetből szolganemzetté tegye. De tudjátok, hogy a vér sohse válik vizzé, s a szabad magyarból sohse válik idegen nép szolgája. A magyar nép védte magát! A magyar nemzetnek ezt a nevezetes, dicső harcát fogom nektek elbeszélni. Nem tegnap volt ez, nem is tavaly, hanem éppen az idén (1898-ban) ötven esztendeje: 1848-ban. Ötven esztendő! Milyen nagy idő! A bölcsőben fekvő kis gyermekből öreg ember lesz ennyi idő alatt. De úgy kell ezt tudni mindenkinek, mintha csak tegnap történt volna, mert ezt parancsolja a hazaszeretet. Meg kell ezt tanulni minden magyar gyereknek. Azt az időt, mikor apáink, nagyapáink megmentették vitézségükkel a magyar becsületet és a nemzetnek örök dicsőséget szereztek: be kell vésni a szivetekbe. Ide hallgassatok!