Hősök és árulók [antikvár]

BÚVÁR KUND Több mint 950 évvel ezelőtt óriási sereg, vasba öltözött lovas vitézek hada közeledett Pozsonyhoz, Magyarország kapujához. III. Henrik, a hatalmas német császár 1052-ben másodszor tett kísérletet arra, hogy meghódítsa hazánkat. Egy évvel előbb már támadó seregének sírjává lett Magyarország. Most kétszer akkora haddal próbálta térdre kényszeríteni a magyarokat. A Duna partján, a pozsonyi várhegyen azonban válogatott vitézekkel megrakott erősség állta útját. A magyar sereg vezére Béla herceg volt, 1. Endre király öccse. Béla, az „i^abb király" elgondolkozva nézett le a pozsonyi vár tornyából a felvonult vértesek tömegére. Mennyivel nehezebb volt most a magyarok feladata, mint egy évvel ezelőtt! Akkor csak a Duna jobb partján hömpölygött előre III. Henrik serege, és élelmet szállító hajói lassan kísérték a hadat. Bélának sikerült elcsípnie a hajókhoz menesztett német futárt, s a nála lévő levelet megváltoztatva visszairányította, vagyis hazaküldte az élelmet és hadfelszerelést hozó egész Duna-flottát. Az élelem nélkül maradt, elcsigázott németeket csak később, az ország belsejében, a dunántúli hegyek között támadta meg Béla. Ügy tönkreverte őket, hogy vértjeiket eldobálva hanyatt-homlok menekültek. Azóta nevezik ezt a hegységet Vértesnek. Ebből okultak a németek. A Duna mindkét partján törtek előre, és a hajóhad a két sereg között úszott a vízen. A vártoronyban álló Béla herceg gondterhelten tekintett nyugat felé, Dévény irányába, ahonnan most oly nagy veszedelem tört a magyarságra. Eszébe jutott, hogy a honfoglalás óta hányszor próbálták már meg a németek Magyarországot birodalmukhoz csatolni. Merengéséből léptek zaja riasztotta fel, Zotmund állt előtte. Zotmundot Búvár Kundnak nevezte az egész magyar sereg. Kund a nemzetségneve volt, az ősi „Köndü" szóból, amely török eredetű név,