Hová tűnt Avalon? [antikvár]

Részlet: "Mi lesz itt? - De hiszen ez csodálatos! - Wendy csodálkozva tapogatta meg a finom, krémszínű ruhaanyagot, amit az unokatesója, Vanessa, mint egy beduinöltözéket, tekert magára. Az ablakon beömlő délutáni napfényben csak úgy csillogtak a fiitterek és a gyöngyök a világos ruhán. - Azt mondod? - kérdezte Vanessa, aki a tükör előtt forgott, és kritikus szemmel méregette magát. - Biztos nem úgy áll rajtam, mint egy krumpliszsák? Wendy elmosolyodott. Vanessa mindig divatos ruhákban járt és nagy műgonddal sminkelt; a legborzasztóbb rémálma pedig egészen biztosan az volt, hogy egyszer nem néz ki elég jól. Még az istállóba is mindig kicsípte magát, pedig ott Wendy is csak kinyúlt pólóban és farmergatyóban rohangált. Olyan nem fordulhatott elő, hogy Vanessa lovaglónadrágja ne ment volna színben a lova nyeregtakarójához. Az pedig, hogy a gondosan beszárított, tépett frizuráját összekócolja a kobak, szerinte a legborzasztóbb dolog volt a világon. Még akkor is, ha ez minden egyes lovagláskor megtörtént."