Hozzátok el nekem Ivy Pocket fejét! [antikvár]

Első fejezet iért lassítunk? Nem aludtam. Épp csak szundikáltam, mint azt ^ ifjú hölgyek teszik hosszú hintóutakon. A szám nagyra nyitva. A fejem finoman hátravetve. Az orromból dallamos horkantás szökött elő. A megtestesült elegancia voltam. - Kocsis, miért lassítunk? - kérdezte egy női hang. Egy igencsak bosszús női hang. - Még mérföldekre vagyunk a következő megállótól. Ez roppant szokatlan. A békés szundikálásom mit sem számított ennek a nagyhangú nőnek. Tovább fecsegett „nem tervezett megálló"-ról, én meg hirtelen tudatára ébredtem a zörgő ablakoknak és a megálló lovas kocsi elhaló zajának. - Ne haragudjon. - Éles döfést éreztem a bordáimon. - Odébb húzódna? Arrébb lökött valaki, aki bepréselte magát közém és az ablak közé. A szemem felpattant. - Mit művel, maga veszett tehén?