Hunyadiak [antikvár]

Részlet a könyvből: Cserna vize mellett, a hunyadi szerény udvarházban erősen sürgölődik Both Jánosné, Bothnak özvegye, ki immár tizedik esztendeje gyászolja néhai vitéz urát. Nehéz sorsban szakadt rá az özvegység, mert négy ügyefogyott gyermekről kellett gondoskodnia, vagyonára pedig kapzsi atyafiak hűtlenül reá tették a kezöket. Özvegyek védője csak az igazságos isten szokott lenni, ő az özvegyek és árvák megvigasztalója is. Mikor marháit elhajtották orvul a hunyadi "Bükkös"-ből, mikor a csernai malom vámját, miként ha lett volna bitang jószág, elszedte egyik sógora és nem maradt egyebe , mint a szegény hajlék, mely megvédte őt és gyermekeit hideg széltől, gyakori esőtől, csak felfohászkodott Both bajnok özvegye: - Te ne hagyj el minket, gondviselő atyám!