Hüvelyk Rózsika [antikvár]

Volt egyszer egy asszony, aki nagyon-nagyon szeretett volna egy kisgyermeket, de nem tudta, hogy jusson hozzá. Elment hát egy vén boszorkányhoz, s így szólt hozzá: — Nagyon szeretném, ha gyermekem lenne. Megtanítanál rá, hogyan jussak hozzá? — Mi sem könnyebb annál! — mondotta a boszorkány. — Nesze, fogd ezt az árpaszemet. Nem olyanfajta ám, amilyen a szántóföldön terem, amit a tyúkok meg a lovak esznek! Ültesd el egy cserépbe, s meglátod, mi lesz. — Köszönöm a hozzám való jóságodat! — örvendezett az asszony és húsz garast adott a boszorkánynak, majd hazament és elültette az árpaszemet úgy, ahogy a boszorkánytól hallotta. Alig ültette el, egy szép, nagy virág kelt ki a cserépből, olyan, mint egy tulipán, csak hát a szirmai szorosan össze voltak csukódva, mintha bimbó lett volna. — Jaj, de szép virág! — mondotta az asszony és örömében megcsókolta a szép piros meg sárga szirmokat. Ebben a szempillantásban pattant valami a virág belsejében és kinyíltak a szirmai. Tulipán volt valóban, most már tisztán látszott. És a virág kellős közepén, a zöld bibeszálon egy parányi, kedves, szép kisleányka